A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 18., szombat

Premier: Camp Rock 2

Nem mehetek el amellett, hogy a Disney Channel egész nyáron a Camp Rock 2-t promotálta "Behind the scenes", dal ízelítők, filmklipek formájában a szeptemberi (mai) premier előtt. Úgy döntöttem megnézem a filmet és figyelemmel kísérem a dalok elosztását. Nos az eredmény számomra elég elkeserítő...

A Camp Rock első részét legalább kétszer láttam. Először kíváncsiságból, másodszor unaloműzésből néztem végig. A kedvencem a záró bulis jelenet belőle. A Camp Rock 2 meglepetésemre ma reggel ment le. Mivel épp azon az adón ment a tévé bele, belepillantottam miközben gyorsan elintéztem pár házimunkát. A nap második meglepetése akkor ért, amikor nemrég bekapcsoltam a tévét, és csatornaváltogatás közben megint rábukkantam. A tv újság átnézése után rájöttem ma most adják le harmadszorra...

És akkor most a történetről röviden:
A táborozók mennek/gyülekeznek a Camp Rock-ban, észreveszik a Sztár tábort (Camp Star), átmennek, páran "átigazolnak" (táborozók és dolgozók egyaránt), majd a főszereplők kis Camp Rock-os csoportja beáll nevelőnek. Aztán jön a párbaj felhívás, maga a megmérettetés és a végén a Happy End. A színészi játék elkeserített nem igazán érte el az első részben nyújtott alakításokat, és a történet is gagyira sikeredett egy kicsit. De legalább volt pár vicces jelenet.

A dalokról:
A filmben szereplő zenék (van pár jó, és találhatunk rosszat is)... A zenéknél elkövették azt a hibát, amit nem szeretek egy zenés filmben: egyes dalok túl sűrűn következtek egymás után. Az énekes jelenetek nagy részénél lejött, hogy playback-ről ment az előadás, ugyanis nem igazán megy a tátogás, a szereplőknek vagy (ami még rosszabb, és megengedhetetlen) a hangvágásnál követtek el pár szarvas hibát. Nagyon tud zavarni, ha nincs szinkronban a szöveg és az énekes "tátogása". Egy filmben általában megy a playback az éneklős jeleneteknél (mint a videóklipek forgatásánál), közben az aktuális előadó vagy tátog, vagy énekelget.

Az egyik legjobban az "It's On" című dal elődadásának jelenete sikerült. Nagyon jól kitalálták:
A jelenet a filmből van:


A dalhoz készült videoklip:

A párbajos dalok közül egyik dal sem tetszett. De be kell valljam mindkettő koreográfiája jó volt. A leginkább Demi és Joe duettje alatti emlékképek tetszettek. Nem lepődtem meg, hogy nem Demi-ék bandája nyert.

Camp Star: Tear It Down:

Demi és Joe: "What We Came Here For"


A záró dalról ("This is Our Song") már sokkal jobb a véleményem. Jobban eltalálták, és nagyon passzol hozzá a "tábortűz körül ül mindenki és énekel". Ez adja az egyik legnagyobb pozitív töltetet a filmnek. Illetve ezalatt a dal alatt jön a Happy End...

2010. július 28., szerda

Az a fránya rádió...

off: kicsit eltér az eddigiektől
Ma megkérdezték tőlem hallgatok-e rádiót. A válaszom nem volt. Meglepődtek!

Néhány ok, amiért kerülöm:
- szeretem, ha a videóklipet is láthatom ezért általában youtube, yahoo...stb. oldalakat használom zenére. Ezek márcsak azért is jók, mert olyanokat is meg lehet nézni/hallgatni, amik Magyarországon nem adnak le...
- nem szeretem a sok felesleges dumát két dal között. A legjobban azt nem bírom, amikor az "egy óra csak zene" dolgokat mondják, és közben két dal között több perc is eltelik, mert ügyebár kell az a fránya reklám a bevétel miatt, illetve azért beszéljen is a bemondó, mert ügyebár őt azért fizetik.
- ki nem állhatom, amikor a dal elejét, végét lecsippentik csak, hogy belebeszéljenek. Számomra ez nagyon élvezhetetlenné teszi a dalt. Már tapasztaltam olyat is, hogy a dalt a felénél "fejezték be", vagy onnantól kezdve jöttek a kommentek. (ha zene minden mennyiségben szlogenek vannak, akkor miért teszik?)
- kívánságműsornál nem lehet azt kérni, amit szeretnénk, mert van egy lista, és ha nincs rajta az általunk választott dal, így jártál, hallgass/kérj/küldj mást.
- és ne feledkezzünk meg az kisípolásról sem. Tudom, hogy vannak bizonyos korosztályok, akiknek nem tesz jót a káromkodás, de amikor a 3 éves gyerek az óvodából úgy megy haza, hogy *******, akkor már teljesen mindegy. A szülőktől épp úgy ellesik, mint a dalokból, és ha már itt tartunk néha nem ártana őket sem "cenzúrázni".
- és az állandó ismétlések. Néhány rádió 1-2-3 óránként leadja ugyanazt a dalt. Ráadásul sokszor meglepetés sincs, hiszen már a hírek után betekintést adnak abba, mit is fognak leadni.
- azt sem szeretem, hogy a játszott zenék egy személy stílusát tükrözi, csak azt lehet leadni, amit a nagy főnök enged (vezérigazgató).

Néhány ok mellette:
- a sok felesleges duma ellenére autóban, munkahelyen jól esik néha egy kis zene, illetve a bemondók ökörködése (ebben az esetben nem olyan hangsúlyos a zene iránti vágy)
- néha eltalálják milyen a jó, élvezetes zene
- hamarabb értesülhetünk a hírekről, mikor nem ülünk gép (net), tv előtt, így innen szerezhető információ arról, hogy mégis mi történt a nap során.

off: most már jöhet a megszokott videó beágyazás
Egy dal 1979-ből a rádió haláláról:) Buggles: Video killed the radio star


A dal egyik kommentje épp arról szól, hogy ma már számítógépes segítség nélkül nem tudnak énekelni, nincs szükség énektudásra, hogy a zeneiparba kerüljenek. Ehhez csak annyit fűznék van ma még énekelni tudó, tehetséges énekes (pl.: Pink). A koncerten derül ki mit is tud valójában az előadó, és nem az albumon.
Egy másik komment szerint a videó visszajött és feltalálta a youtube-ot.
És más kommentek arra kíváncsiak mi lett azzal, hogy a zenei adók (MTV-t említik) klippeket adnak, nem pedig gagyi műsorokat (bocs, realityket).